Íme tanévzáró főcímdala. Kellemes és pihenésben gazdag nyarat kívánok minden blog-olvasónak!

Aki elmegy nyaralni,  üzenem: visszavárlak! Van még tennivalónk!

 Filmmolyoknak egy jótanács: Dallas! Ne felejtsd otthon a világjegyet. 

1 perc semmittevés a szünetre

Végre az irodában 4 óta folyamatos rohangászás után. Adok magamnak 5 percet meginni a teát.

1-3  perc - a forró meleg ízes víz élvezete.

4. perc - hátradőlés, lábat fel és élvezni egy percre a nyugalmat.

5. perc - hírtelen Főnök bagoly

Indulás óta egy kicsit átalakultunk, kicsit finomodtunk és talán egy kicsit jobbak is lettünk. Az elmúlt időszak próbára tett minket. Sokszor feladtuk volna, és menekültünk volna el máshová, máshoz. Vagy tudja a fene: A lényeg, hogy innen el. Akár a bolygóról is. De a kitartás, és a közös együtt töltött évek bebizonyították, hogy mindig van remény. Amikor igazán egyedül voltunk odabent, jött a segítség! És nem csak a munkahelyen lehetett egyedül az ember. (Ugye, kedves digitálisságba toloncolt Olvasó?)  Számíthatunk egymásra mi kollégák, barátok, ismerősök és ismeretlenek! Újra figyelünk a másikra! Egy világ méretű összeomlás után újra elkezdtünk emberek lenni.

Nyári szabadságra megy a blog. Nem ígérem, hogy nem lesz egy-egy szösszenet ez alatt. De újabb tartalom ősszel várható. Reméljük, akkor már COVID-mentes lesz a világ és emlék lesz csak az egész.

Megköszönöm a több ezer megtekintést, a figyelmet, a bíztatásokat és a „jajj! Te milyen hülye vagy!” elismeréseket. Minden jól esett!

Nagy ölelés! Hamarosan találkozunk!

Dorottya tanárnő megérkezett a munkába. Ez is egy szokásos szürke reggelnek indult. Az ajtóba érve egy furcsa izgalmas érzés öntötte el, amit a lépcsőnél már szavakba tudott foglalni: „Hamarosan újraindul az élet!” – gondolta.

Ha úgy érzed, hogy a munkahelyed az otthonod is, akkor üsd össze kétszer a sarkad és mondd:

„Mindenütt jó de legjobb otthon”

Köszönöm a lábdublőrködést G-nek!

avagy egy röpke elmélkedés gondlatébresztőnek.

Ez akár egy sablonos igazgató beszéd szövege is lehet:

„Kedves Diákok, Kollégák, Szülők és Hozzátartozók! Ez már második rendhagyó ballagásunk…”

• Vajon a második alkalom is rendhagyónak számít?
• Emlékszünk még milyen volt 3 éve?
• Mit mentenénk meg a múltunkból és mit a jelenből?

Ha te lennél a döntést hozó, felvállalnál egy hagyományos ballagást?

Ha minden jól megy 19-én nyitunk! Újra megtelhetnek a folyosók, a tantermek és végre kinyit a büfé is, ahol hosszú órákat lehet filozofálgatni a Topjoy kupak üzenetén. Netán elgondolkodni azon, hogy már csak pár óra és itt az ebédidő.

Ma délután egyedül voltam az egész épületben. Azért is jó, ha visszatérünk, mert a tanárit már ellepék a Dementorok. Én csak eggyel találkoztam. Ez a dementor a rosszérzést testesíti meg. 

Kedves Oktató Kollégák! Gyertek vissza és zavarjátok el!

Most, hogy írom ezeket a sorokat az jut eszembe, hogy a kellékként használt csontvázat otthagytam titkárság ajtaja előtt. Sajnálom azt ki reggel elősnek nyitni fog. Csak idézni tudom magamat:

„És tényleg és borzasztóan és nagyon sajnálom…. eskü! :-))))”

Az elmúlt napok legfontosabb teendője az volt, hogy a személyes adatokat egyeztessük és ellenőrizzük. Aki igényelni, minél hamarabb, akár pár napon belül megkapja a védőoltást. A mi munkánkon ez nem fog múlni!

Lehet végre újra látjuk egymást? Erre várunk sok-sok hónapja! Csak nehogy álom legyen!

Emlékeztek az Eredet (Inception) című film zárójelenetére? Lassan mi is ezen a szinten vagyunk. Mindegy, hogy álom vagy valóság csak együtt legyünk!

(köszönöm a segítséget @-nak!)

A munkaidő legkiemelkedőbb pontja kétségkívül az ebédidő. Én spec nem szoktam ebédelni. Hogy miért? Azt egy későbbi bejegyzésben fogom kifejteni. Ha nem ebédelek, akkor miért is örülök ennek annyira? Azért, mert mindenki más igen. Kiürülnek az irodák. Szabadon lehet garázdálkodni.

Egy jótanács: Gondolkodj nagyban! Ha nincs kit megviccelni, viccelj meg mindenkit!

Recept egyszerű: 1 nagy kanál fóbia összekeverve egy kis ijedséggel. Elkészítési idő 15 perc.

Ha sorra vesszük mik azok, amiktől az emberek java része irtózik, akkor tuti, hogy az első öt hely valamelyikén ott csücsül a hálójában az undorítóan hosszú szőröslábú mérges pók.

Elkészítés röviden:

• keresés,
• nyomtatás,
• vágás,
• WC papírra ragasztás,
• óvatos visszatekerés,
• elsompolygás,
• várakozás a sikító hangra.

Bűnsegédem is akad, ugyanis úriember módjára én nem lépek be a női mosdókba. (Maradok a klasszikus "kulcslyukas kukucskálásnál" vagy "rejtettkamerás megoldásnál", de be nem megyek, az biztos is!). Szóval a női vonalat Mrs. T. cinkos társam képviselte. Köszönöm neki a segítséget.

Ja igen: És tényleg és borzasztóan és nagyon sajnálom…. eskü! :-))))

A blog ezentúl kedden és csütörtökönként frissül!

Helyzetkép: Hideg. Kifejezetten hideg. Csípős és nem kellemes. Egy éve még beszámoltam a COVID-helyzetről. Most már elég annyi, hogy minden tekintetben túl sok a számjegy.

„Járvány pusztította el a Föld népességének kilencvenkilenc százalékát. Csak akkor maradhatnak életben, ha sikerül információt szerezniük a gyilkos vírusról.” Ez egy 1995-os kultikus film egyik ajánló szövege. <szarkazmus> Milyen érdekes, igaz? </szarkazmus>.

A mai kúlt rovatban megpróbáltam a számomra nagyra becsült film groteszk hangulatát újra alkotni. Ezek a bejegyzések kevesebb szöveget tartalmaznak, mert általában 30-45 percet szánok egy-egy cikknek. Itt azért elment az idő a felvételekkel.

*Legyen egy kis mankó a fiatalabbaknak és a filmekben kevésbé jártasoknak: 12 majom (1995); 12 dühös ember (1957; 1997)

Joggal lehet kérdezni, hogy a 12 majom mitől dühös. Csapjuk csak fel bármelyik közösségi oldalunkat és pörgessünk bele. Minimum találunk 12 dühös embert, aki 12 okkal fortyog a helyzetén. De emlékezzünk csak vissza a filmre: A valószerűtlen helyzet ellenére is akad olyan ember, aki tisztán látja a dolgokat. Jusson el a tudatunkig, amit mond és hallgassunk rá. (Nem mellesleg a Jack Lemmon 12 dühös embere azon feldolgozások egyike, ami jobban sikerült, mint az eredeti film)

És mi történt ma odabent? Íme:

Egy éve indult blog. A hosszú szünet oka, az volt, hogy a világ olyan irányba megy, hogy nem tartottam fontosnak egy ilyen jellegű oldal működtetését.

Sok visszajelzés érkezett, ami bíztatott, hogy folytassam. Közvetlen kollégáktól és ismeretlenektől. Mára már több ezren olvasták a bejegyzéseimet. Nektek amúgy tényleg nincs jobb dolgotok? (Na jó! Azért jól esik.)

Mivel sok idő után ez az első bejegyzés, engedjétek meg, hogy kicsit személyesebbre vegyem.

Köszönöm szépen a pozitív gondolatokat és a bíztatást.

Akkor foglaljuk össze, hogy hol is tartunk. Ismét egy tavasz. És ismét, aki teheti otthon marad.

A munkaidőm és a munkám olyan, hogy egyedül vagyok. Üres, csendes folyosók, termek és irodák. Ahhoz, hogy arcot lássak keresni kell valakit, aki még bent van valahol az épületben. Az irodám ablaka egy rendőrségi fogda poros rácsait nézi. Se egy növény, fa vagy ember. Csak fal, beton és egy gyárkémény.

Innen jelentkezik be a blog és itt születnek a szürreális gondolatok. Itt lesz elvégezve és megszervezve a munka. Innen publikálom a képeket vagy streamolok egy órát. Ide futnak be a levelek és a hívások a kollégáktól, barátoktól. Ez a kettő dolog már sok esetben ugyanaz.

„Jó lenne, ha olyan lenne, mint rég.” – Sokat hallom és néha én is így gondolom. De olyan már nem lesz. Viszont lehet valami új, ami jó is lehet. Egy számomra fontos ember azt, mondta nem régen, hogy merjek hinni. Hiszek neki, benne és az emberekben. 

És mi van Dave-vel? Otthon van. Karanténban. Innen kívánok neki is jobbulást. Továbbá szívből kívánok gyors felépülést minden kollégámnak, ismerős és ismeretlen olvasónak, aki elkapta ezt a betegséget.

Wilson is jól van. Már nem vitatkozunk annyit mit az elején :-) Csak a fodrászát kellene meneszteni. 

Röviden: Folytatjuk! Viszlát a következő bejegyzésig. Az már hamisítatlan eközbenodabent poszt lesz.