Indulás óta egy kicsit átalakultunk, kicsit finomodtunk és talán egy kicsit jobbak is lettünk. Az elmúlt időszak próbára tett minket. Sokszor feladtuk volna, és menekültünk volna el máshová, máshoz. Vagy tudja a fene: A lényeg, hogy innen el. Akár a bolygóról is. De a kitartás, és a közös együtt töltött évek bebizonyították, hogy mindig van remény. Amikor igazán egyedül voltunk odabent, jött a segítség! És nem csak a munkahelyen lehetett egyedül az ember. (Ugye, kedves digitálisságba toloncolt Olvasó?)  Számíthatunk egymásra mi kollégák, barátok, ismerősök és ismeretlenek! Újra figyelünk a másikra! Egy világ méretű összeomlás után újra elkezdtünk emberek lenni.

Nyári szabadságra megy a blog. Nem ígérem, hogy nem lesz egy-egy szösszenet ez alatt. De újabb tartalom ősszel várható. Reméljük, akkor már COVID-mentes lesz a világ és emlék lesz csak az egész.

Megköszönöm a több ezer megtekintést, a figyelmet, a bíztatásokat és a „jajj! Te milyen hülye vagy!” elismeréseket. Minden jól esett!

Nagy ölelés! Hamarosan találkozunk!