2020.04.20- hétfő
Aktuális: Kifejezetten meleg, igazi tavaszi időnk van. Több millió maszk és több száz lélegeztető gép érkezett. Még mindig „csak” a felkészülése része.
A mai reggel egy nagy doboz nyitásával kezdődött. Éppen átérhető, tisztes méretű csomag, amit az egyik futár cég matricája font körbe. A fizikai súlya könnyebb, mint amire az ember számítana a mérete alapján. Valójában filléres filc és madzagdarabok, amit némi festékkel kentek össze. Ezek állnak össze egy dekorációs tárggyá: a ballagási tarisznyává. Egy másik dimenzió mértékében mérve viszont nagyon nagy többletsúllyal rendelkezik.
Mi, akik minden évben végig nézzük a ballagási műsorokat, ezerszer hallottuk már, hogy mi is ez és mit jelképez. Az úticsomag tartalma pedig egy kézzel fogható metafora-gyűjtemény. Országszerte évtizedek óta hasonló szavakkal, versekkel, dalokkal indítottuk el a fiatalokat az útjukra. Igen, akkor még volt kit elindítani.
Idén nem kell vitázni a gyerekekkel, hogy álljanak rendesen a sorfalnál. Nem kell vitatkozni a kordonon belülre beszökdöső szülőkkel, és nem kell aggódni az időjárás miatt. Nem kell félni, hogy a mikrofon „besípol-e” az igazgatói beszéd közben, és hogy a „Most múlik pontosan-t” jó hangnemben éneklik el. Nem kell vizet készíteni a sorfalból kidőlőknek, és a virágok beszerzése miatt sem kell izgulni.
Ugye mennyi bosszantó dolog? Ugye mennyire hiányzik még is?
Ebben a blogban nem kívánok állást foglalni amellett, hogy a vizsga megtartása jó vagy rossz döntés. Azokkal a kollégákkal és diákokkal, akikkel beszéltem egy nagyon fontos dolog szűrődött le számomra: Jó lesz újra, utoljára látni egymást. Ha csak 2 méter távolságból is, de még egyszer együtt leszünk Odabent!
Nem tudom, hogy merre vagy, mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz.
(Máté Péter)
